A melegcsatornás rendszerek szigetelési ellenállásának csökkenésének elsődleges okai a következők: nedvesség behatolása, magas hőmérsékletű -öregedés, mechanikai sérülések, szennyeződések felhalmozódása, részleges kisülés és anyagromlás. Ezen tényezők közül a nedvesség behatolása és a magas hőmérséklet a két leggyakoribb és legkritikusabb kiváltó tényező.
1. Nedvesség behatolása (a leggyakoribb ok)
Kondenzáció képződése: Amikor a szerszámot leállítják magas hőmérsékleten történő működés után, és ha a környezet magas páratartalma, a levegőben lévő vízgőz lecsapódik a hűsítő fémfelületeken, beszivárogva a csatlakozódobozokba, csatlakozókba vagy kábelhüvelyekbe.
Hűtővíz szivárgása: Az öntőforma hűtőcsatornáinak rossz tömítése vagy a csőtörés miatt a víz beszivároghat az elektromos alkatrészekbe.
Tárolás magas{0}}páratartalmú környezetben: A hosszabb ideig használaton kívüli formák,-különösen a nedves műhelyekben vagy a szabadban tárolt formák-érzékenyek a szigetelőrétegeikbe lassan behatoló nedvességre.
Jellemző tünetek: A szigetelési ellenállás értéke jelentősen csökken leállítás után; a rendszer újraindítása előtt végzett tesztek gyakran 1 MΩ alatti értékeket adnak, bár az érték átmenetileg helyreállhat szárítás után.
2. A szigetelőanyagok öregedése a magas hőmérséklet miatt
Hosszan tartó működés túl magas hőmérsékleten: Ha a fűtőelemek folyamatosan a tervezett hőmérsékleti határértékek felett működnek, a szigetelőanyagok, -például szilikongumi vagy csillám-hőbomlása felgyorsul.
A hőciklus fáradtsága: A rendszer gyakori indítása és leállítása hőtágulást és összehúzódást idéz elő, ami a szigetelőrétegek megrepedéséhez vagy leválásához, és ezt követően a dielektromos szilárdság csökkenéséhez vezet.
Helyi túlmelegedés: Az egyenetlen fűtés vagy a nem megfelelő hőelvezetés "forró pontokat" hoz létre, ami a szigetelőanyag helyi elszenesítését és vezető utak kialakulását okozza.
Tipikus tünetek: A szigetelési ellenállás értéke fokozatosan csökkenő tendenciát mutat az idő múlásával; még szárítás után sem áll vissza az eredeti alapszintre.
3. Mechanikai sérülés
Sérülések a telepítés vagy kezelés során: A formába emelés vagy a szerszám{0}}zárási folyamata során a kábelek becsípődhetnek vagy meghúzódhatnak, ami károsíthatja a kábelköpenyt vagy a belső vezetők deformálódását.
Vibrációs fáradtság: A berendezés hosszan tartó, állandó vibrációval járó működése a kapocscsatlakozások meglazulását vagy a belső vezetékek eltörését okozhatja, ami rövidzárlatot vagy földzárlatot okozhat.
Véletlen sérülések a megmunkálás/javítás során: A belső vezetékek véletlenül megsérülhetnek a forma karbantartása során, például fúrási vagy megmunkálási műveletek során.
Tipikus tünetek: A szigetelési ellenállás értéke hirtelen és drasztikusan csökken, gyakran teljes elektromos meghibásodással egy adott áramkörben. 4. Szennyezőanyag-felhalmozódás
Túlzott mértékű formaleválasztó spray: Az olaj{0}}alapú formaleválasztó szerek a sorkapcsokhoz tapadnak, és vezető filmet képeznek.
Olaj- és szénmaradványok: Szivárgó hidraulikaolaj vagy szénrészecskék a műanyag bomlásából eredően lerakódnak a csatlakozó felületein, ezáltal csökkentve a felületi ellenállást.
Por felhalmozódása: A műhelypor bejut a csatlakozódobozba; nedvesség felszívásakor vezetőképes szivárgási utakat hoz létre.
Jellemző tünetek: A szigetelési ellenállás értékek jelentősen visszaállnak a tisztítás után, különösen a csatlakozó területeken.
5. Részleges kisülés és ionizációs lebomlás
Feszültségkoncentráció: Az elektromos mezők éles fémélekre vagy légrésekre koncentrálódnak, apró elektromos íveket generálva (részleges kisülés).
Folyamatos ionizáció: A kisülés során keletkező ózon és nitrogén-oxidok korrodálják a szigetelőanyagokat, fokozatosan elszenesedett vezetőpályákat képezve.
Harmonikus hatások: A nagy-rendű harmonikusok az elektromos hálózaton belül növelik a feszültségfeszültséget, ami súlyosbítja a kisülési jelenségeket.
Jellemző tünetek: a szigetelési ellenállás értékének ingadozása, "sziszegő" hanggal vagy égett szaggal együtt; gyakran megfigyelhető az alacsony{0}}minőségű vagy öregedő alkatrészeknél.
6. Anyagromlás vagy gyártási hibák
Nem szabványos fűtőelemek: A gyengébb minőségű csillámlapok vagy szilikon anyagok használata gyenge hőállóságot és nedvesség-{0}}állóságot eredményez, ami miatt hajlamosak a rétegvesztésre és a nedvességfelvételre.
Nem megfelelő tömítési szerkezet: A csatlakozó IP védettsége nem elegendő (pl. IP65 alatti), ezért nem képes hatékonyan megakadályozni a nedvesség behatolását.
Élettartam vége: A szigetelőanyag elérte várható élettartamának végét (jellemzően 5-8 év), ami természetes teljesítményromlást eredményez.
Jellemző tünetek: Egyidejű degradáció több csatornán keresztül; a probléma az összetevők jó minőségű{0}}alternatívára cseréje után megoldódik.
