A 3-vezetékes érzékelő cseréje után általában újrakalibrálásra van szükség – különösen olyan alkalmazásokban, ahol a mérési pontosság kritikus.
I. Miért szükséges az újrakalibrálás a csere után?
Egyedi szenzorvariációk
Az olyan paraméterek, mint az érzékenység, a nullapont és a linearitás, még az azonos modellhez és gyártási tételhez tartozó érzékelők között is csekély eltéréseket mutatnak (ezeket "változékonyságnak" vagy "diszperziónak" nevezik). Egy új érzékelő kimeneti jellemzői nem feltétlenül egyeznek meg az eredetiével; az újrakalibrálás nélküli közvetlen csere mérési eltérésekhez vezethet.
Rendszerillesztési és kompenzációs követelmények
A 3 vezetékes konfiguráció alapelve a vezeték ellenállásának kompenzálása az áramkör kialakításával. A műszeren vagy a PLC-n belüli belső algoritmusokat azonban az eredeti érzékelő kalibrációs adatai alapján számítják ki. Ha a rendszert a csere után nem kalibrálják újra, a kompenzációs mechanizmus meghibásodhat vagy hibákat okozhat.
A telepítés és a környezeti tényezők hatása
Az olyan tényezők, mint a telepítési feszültség, a vezetékek hosszának változásai és a hőtér változásai, mind befolyásolhatják a végső leolvasást; Helyszíni kalibrációra- van szükség e tényezők hatásának kiküszöböléséhez.
Metrológiai és megfelelőségi követelmények
A rendkívül kritikus alkalmazásokban, amelyek kereskedelmi számlázást, folyamatvezérlést vagy biztonsági felügyeletet foglalnak magukban (például teherautó-mérlegek, vegyi reaktorok hőmérséklet-szabályozása), az előírások vagy az ipari szabványok gyakran előírják, hogy a kulcsfontosságú érzékelőket a csere után azonnal újra kell kalibrálni.
II. Mikor hagyható el az újrakalibrálás?
Alacsony pontossági követelményeket támasztó alkalmazások: Ilyenek például azok, amelyeket kizárólag állapotfigyelésre vagy durva becslésre használnak (pl. annak meghatározására, hogy "túl magas-e a hőmérséklet"), feltéve, hogy a kijelzett leolvasás igazoltan egy elfogadható tartományba esik.
Diszkrét (kapcsoló{0}}típusú) érzékelők: például közelségkapcsolók vagy fotoelektromos érzékelők; mindaddig, amíg megfelelően aktiválódnak, általában nincs szükség újrakalibrálásra.
Gyártói-„kalibrálás-mentes” modellek: Egyes intelligens érzékelők beépített-kalibrációs adatokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a „plug-and-play” műveletet.
Javaslat: Ha numerikus mérésről van szó (hőmérséklet, nyomás, folyadékszint stb.), az érzékelő cseréje után végezzen ellenőrzést vagy újrakalibrálást a rendszer általános megbízhatóságának biztosítása érdekében.
III. Alapvető kalibrációs módszerek
Statikus kalibrálás (leggyakoribb módszer)
Használjon szabványos jelforrást (pl. szabványos ellenállásdobozt, amely egy PT100 érzékelőt szimulál) vagy referenciaműszert az összehasonlításhoz.
Adja meg a szabványos referenciaértékeket a mérési tartomány több pontján (pl. 0%, 50%, 100%), és állítsa be a műszer kimenetét ezekhez az értékekhez. Nulla-pont és teljes-skálás kalibrálás
Nulla-pont: Bemenet hiányában vagy referencia körülmények között (pl. jeges-víz keverék 0 fokon) állítsa a műszer kijelzőjét 0-ra.
Teljes-skála: Ha teljes-tartományú bevitelnek van kitéve, állítsa be a megjelenített értéket a tényleges értékhez.
Átfogó rendszerkalibrálás
Az érzékelő, a kábel, a távadó és a műszer egységes rendszerként történő kalibrálásával a rendszerhibák a lehető legnagyobb mértékben minimalizálhatók.
