Hogyan értékeljük a vezeték teljesítményét alacsony hőmérsékleten?

A vezetékek alacsony hőmérsékletű{0}}hőmérsékletű környezetben történő kiértékelésének alapvető célja annak ellenőrzése, hogy mechanikai tulajdonságai, elektromos tulajdonságai és szerkezeti integritása megfelel-e a kemény hideg{1}}időjárási feltételeknek. Ezt elsősorban szabványos, alacsony hőmérsékletű-tesztek sorozatával érik el.

I. Kulcsfontosságú értékelési tételek és módszerek

1. Alacsony-hőmérsékletű szakítóvizsgálat

Kiértékeli a huzal szakítószilárdságát, szakadási nyúlását és alacsony hőmérsékleten a folyáshatárt, hogy megállapítsa, rideggé válik-e az anyag a hideg miatt.

Vizsgálati szabványok: Referenciaszabványok, mint például a GB/T 31527-2015 a szobahőmérséklet és az alacsony hőmérséklet közötti összehasonlító teszteléshez.

Tesztelési körülmények: Általában reprezentatív alacsony-hőmérsékletű környezetben, például folyékony nitrogén hőmérsékleten (77 K, kb. . -196 fok) vagy -40 fokon végezzük. A terhelési sebesség 0,5 mm/perc, és az erő{7}}elmozdulási adatok valós időben kerülnek rögzítésre.

2. Alacsony-hőmérsékletű hajlítási teszt (hideg hajlítási/hideg tekercselési teszt)

Felméri a huzal szigetelőrétegének és köpenyének rugalmasságát és repedésállóságát alacsony hőmérsékleten; ez a leggyakoribb módszer a hidegállóság értékelésére.

Tesztelési eljárás: Miután a huzalmintát -30 fokon (vagy alacsonyabban) 1 órán át kondicionáltuk, gyorsan feltekerjük egy meghatározott átmérőjű hengeres rúd köré. Ezután megvizsgálják a felületet, hogy nincs-e rajta repedés vagy repedés.

Alkalmazandó szabványok: UL-158, CNS-689, JIS-C3005 stb.

Tipikus felszerelés: Vezeték alacsony hőmérsékletű, hideg hajlítás{0}}tesztelő (pl. HD-212 modell), amely több minta egyidejű tesztelésére képes.

3. Alacsony-hőmérsékletű hatásteszt

Kiértékeli a vezeték azon képességét, hogy ellenáll-e a hirtelen mechanikai behatásoknak alacsony hőmérsékleten, és megfigyeli, hogy az ütközés után repedés vagy sérülés keletkezik-e.

Ezt a tesztet gyakran használják a köpenyanyagok alacsony hőmérsékletű -hőmérsékletű szívósságának ellenőrzésére, és különösen fontos a hideg területeken történő telepítésre szánt kábelek esetében.

4. Termikus kerékpározás tesztelése

Szimulálja a huzal alkalmazkodóképességét a drasztikus hőmérséklet-ingadozásokkal jellemezhető környezetekhez, és ellenőrzi, hogy az anyag nem szenved-e leválást, repedést vagy a hőtágulás és -összehúzódás okozta laza csatlakozásokat.

A tipikus hőmérséklet-ciklus-tartomány -40 fok és 85 fok között van; a vezeték fizikai megjelenését és elektromos tulajdonságait több ciklus után ellenőrizzük. 5. Elektromos teljesítményteszt

Ez magában foglalja az olyan méréseket, mint a szigetelési ellenállás, a dielektromos szilárdság és a vezető ellenállása alacsony hőmérsékleten, biztosítva, hogy a vezetékek biztonságosan továbbítsák az elektromos energiát még hideg körülmények között is.

Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a szupravezető anyagok „nulla -ellenállási hatást” mutatnak-e rendkívül alacsony hőmérsékleten (pl. a higany ellenállásának eltűnése -268,98 fokon).

II. Tipikus alkalmazási forgatókönyvek és tesztelési fókuszterületek