Korábbi aggodalmai alapján a forró csatornás menettömítő anyagok illékony szennyezésének kimutatásával és a különböző márkák illékonyanyag-tartalmának különbségeivel kapcsolatban az alábbi módszerek használhatók az illékonyanyag-tartalmuk pontos meghatározására:
I. Laboratóriumi szabványos vizsgálati módszerek
Gravitációs módszer (kemencés módszer) A GB/T 2793 szabvány szerint egy mennyiségi mintát lemérünk, és 105 fokos sütőben 1 órán át sütjük. Az összes illóanyag százalékos arányát a melegítés előtti és utáni tömegkülönbség alapján számítjuk ki. Ez a legalapvetőbb kvantitatív módszer.
VOC precíziós kimutatási módszer A GB 33372-2020 nemzeti szabvány szerint a teljes illékony szerves vegyület-tartalmat gázkromatográfiával határozzák meg, Karl Fischer módszerrel kombinálva a nedvesség levonása érdekében, így pontos VOC illékony tartalom értéket kapnak.
Magas hőmérsékletű szimulációs teszt A mintát a forrócsatorna tényleges üzemi hőmérsékleti környezetébe helyezik, az illékony gázokat összegyűjtik és kvantitatívan elemzik, hogy szimulálják a tényleges illóanyag-tartalmat valós üzemi körülmények között.
II. A helyszíni-gyors ítélkezési módszer
PID-műszeres közvetlen mérés: Egy hordozható fotoionizációs detektor segítségével mérje meg közvetlenül a tömítőanyag felviteli pontja körüli területet, hogy gyorsan megkapja a valós idejű illékony anyagok koncentrációját, közvetett módon meghatározva az illékony anyagok szintjét.
Termékjelentés ellenőrzése: Ellenőrizze a termék CMA vizsgálati jelentését, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a VOC-tartalom megfelel-e a nemzeti szabvány határértékeinek, és közvetlenül megkapja a hivatalosan megadott illékony paramétereket.
III. Egyszerű segédbírálati módszer
Figyelje meg, hogy erős, szúrós szag marad-e sokáig az alkalmazás után; az erősebb szag általában magasabb illóanyag-tartalomra utal.
Ellenőrizze a munkadarab felületét a forró lefolyó körül, hogy nincs-e benne azonosítatlan olajos csapadék; több csapadék a kis molekulájú illékony anyagok magasabb szintjét jelzi.
