Kétféle módszer létezik a kettős érzékelők órajel-eltérésének kalibrálására: hardveres-kiváltott szinkron kalibráció és szoftver-kiváltott kalibrálás. Válassza ki az adatgyűjtési architektúrájának leginkább megfelelő módszert; mindkettő egyszerűen kezelhető:
I. Ugyanaz a PLC/adatgyűjtő kártya architektúrája: Hardveres szinkron kalibrálás (ajánlott, egy-lépéses megoldás)
Ha mindkét érzékelő ugyanahhoz a vezérlőhöz csatlakozik, a hardveres{0}}kalibráció 1 ms-on belül képes elhárítani a hibát:
Natív modulszinkronizálás engedélyezése: A legtöbb PLC analóg bemeneti modul támogatja a szinkron mintavételezést. Engedélyezze a "Szinkronizálási csatorna" funkciót a programozó szoftverben. Kösse mindkét érzékelőt ugyanahhoz a triggerforráshoz, és a hardver automatikusan szinkronizálja az órát, és nincs szükség további kalibrálásra.
Független modulok kemény kalibrálása: Ha két független modul van, hozzuk ki ugyanazt a külső trigger vonalat (pl. a PLC kimeneti impulzusát), és küldjünk trigger jeleket egyszerre mindkét modulnak, kényszerítve az egyidejű mintavételt és az eltérések automatikus megszüntetését.
Rögzített eltérés kompenzáció: Ha a kalibrálás után is fennáll egy kis órajel-különbség, rögzítsen egy rögzített eltérési értéket (pl. a B érzékelő mindig 2 ms-mal van az A érzékelő mögött). A szoftveres összehasonlítás során a B érzékelő időbélyege automatikusan 2 ms-mal előre tolódik az eltérés kompenzálására.
II. Külön független beszerzési architektúra (két vezérlő/különböző eszközök): szoftver dinamikus kalibrálása
Ha a két érzékelőt különböző eszközök szerezték be, rendszeres szoftverkalibrációt hajtanak végre. A lépések a következők:
1. Kiváltott kézi kalibrálás (Quick Initial Calibration):
Adjon lépésjelet (pl. gyors nyomásváltás vagy hirtelen hőmérséklet-változás) mindkét érzékelőre egyszerre.
Rögzítse mindkét érzékelő által észlelt lépésjel időbélyegét, és számítsa ki az időkülönbséget: Óraeltérés=A érzékelő lépésideje - B érzékelő lépési ideje;
Használja ezt az eltéréskorrekciós időbélyeget minden további összehasonlításhoz a két érzékelő lépésjeleinek összehangolásához, ezzel befejezve a kalibrálást.
Ismételje meg a tesztet háromszor, és vegye ki az átlagos eltérést a pontosabb eredmények érdekében.
2. Időszakos automatikus kalibrálás (az elsodródás kiküszöbölése a hosszú{1}}távú működés során):
A kalibrációs ciklus beállítása: Automatikusan hajtsa végre az óra beállítását naponta egyszer éjfélkor vagy az eszköz karbantartási időszaka alatt.
Igazítási módszer: Mindkét adatgyűjtő eszköz egyidejűleg kéri az aktuális normál időt a gazdaszámítógéptől, és a helyi óráit a gazdaszámítógép idejére korrigálja.
Eltérés korrekciója: Ha a kumulatív eltérés meghaladja az egy mintavételi periódust, akkor automatikus kompenzáció és beállítás történik, hogy megakadályozza az eltérés további halmozódását.
III. Eltérés elleni védelem a kalibrálás után
A kalibrálás után adjon hozzá egy védelmi réteget az eltérések által okozott téves riasztások elkerülése érdekében:
Állítson be egy maximális tűréseltérési küszöböt: Például 10 Hz-es mintavételnél (mintavételi periódus 100 ms), ha két adatpont közötti időbélyeg-különbség meghaladja a 100 ms-t, hagyja ki az összehasonlítást, és ne indítson riasztást, elkerülve az aszinkron okozta téves megítéléseket.
Válogatás különböző forgatókönyvekhez
Új rendszertervezés: A hardveres szinkron kalibráció prioritása; az egyszeri beállítás-hosszú-távon érvényes, és nem igényel utólagos karbantartást.
Meglévő rendszerfrissítés/megosztott beszerzés: A kézi kezdeti kalibráció + a napi automatikus időszinkronizálás szabályozhatja az eltéréseket az elfogadható tartományokon belül.
Nagy-frekvenciás dinamikus forgatókönyvek (mintavételi frekvencia > 100 Hz): A hardver-kiváltott kalibrálás kötelező; a szoftverkalibráció nem felel meg a pontossági követelményeknek.
