A három-vezetékes érzékelő kalibrálása során előforduló hibák elkerülése érdekében az alapvető elv a kompenzációs mechanizmus szimmetriájának és a rendszerbeállításokhoz való megfelelő igazításának biztosítása; minden olyan művelet, amely megzavarja ezt az egyensúlyt, a pontosság csökkenését eredményezi.
I. Szigorúan biztosítsa a vezetékek konzisztenciáját (a kompenzáció alapja)
Mindhárom vezetéknek azonos anyagúnak, azonos méretűnek és hosszúságúnak kell lennie; ellenkező esetben az ólomellenállás különbségei nem szüntethetők meg hatékonyan.
A vezetékek cseréjekor vagy meghosszabbításakor ne csak egyetlen vezetéket cseréljen ki; a teljes készletet egységként kell cserélni.
Használjon árnyékolt, csavart érpárú{0}}kábelezést, és győződjön meg arról, hogy az árnyékoló réteg csak az egyik végén legyen földelve, nehogy az elektromágneses interferencia befolyásolja a gyenge jeleket.
Kulcspont: A vezetékek közötti ellenállás-különbség minden 38,5 mΩ-os növekedése esetén a hőmérséklet mérési hiba körülbelül 0,1 fokkal nő.
II. Gondoskodjon a megfelelő vezetékezésről a hídkompenzáció aktiválásához
Ellenálláshőmérő (RTD) bekötésénél a két azonos színű vezetéket a műszer M+ és I+ kapcsaira kell csatlakoztatni.
A különböző színű vezetéket az I- terminálhoz kell csatlakoztatni, az M- és I- kivezetéseket pedig rövidre kell-zárni (megjegyzés: egyes műszerek belsőleg rendelkeznek ezzel a csatlakozással-lásd a felhasználói kézikönyvet).
A beszerelés után készítsen fényképet a vezetékekről, hogy elkerülje a PNP/NPN polaritással vagy a táp- és jelvezetékek megkülönböztetésével kapcsolatos félreértéseket.
Gyakori hiba: A két kompenzációs vezetéket ugyanahhoz a bemeneti csatlakozóhoz csatlakoztatja, ami hatástalanná teszi a kompenzációs mechanizmust.
III. Konfigurálja a műszer üzemmódot a kalibrálás előtt
Állítsa a mérőműszert, a PLC-t vagy a hőmérséklet-szabályozót "Három{0}}vezetékes módra".
Ha az eszköz „Két{0}}vezetékes módban marad”, a rendszer nem alkalmazza a kompenzációs algoritmust, így a mért értékek következetesen magasabbak, mint a tényleges hőmérséklet.
Győződjön meg arról, hogy a megfelelő érzékelőtípus (pl. Pt100) és mérési tartomány van konfigurálva.
IV. Végezze el a kalibrálási folyamatot tudományosan
Több-pontos kalibrálás: Végezze el a kalibrálást a teljes skála legalább három pontján-0%, 50% és 100%-, hogy elkerülje az egypontos kalibrációval kapcsolatos nemlineáris hibákat.
Rendszer-Szintkalibráció: Kalibrálja az érzékelőt, a kábeleket, a távadót és a műszert teljes rendszerként, hogy kiküszöbölje a rendszerszintű hibákat.
Használjon nagy-precíziós referenciaszabványokat (például szabványos ellenállásdobozokat vagy állandó-hőmérsékletű fürdőket), amelyek pontossága legalább egy szinttel magasabb, mint a kalibrált érzékelőé. V. A környezeti és működési zavarok mérséklése
Végezze el a kalibrálást stabil környezetben (rezgésmentes, minimális hőmérséklet- és páratartalom-ingadozással);
Hagyja teljesen felmelegedni az alapfelszereltséget és a vizsgált műszert, nehogy a hőeltolódás befolyásolja a mért értékeket;
Az elektromágneses interferencia elkerülése érdekében kerülje a kalibrálást frekvenciaváltók vagy erős{0}}áramú berendezések közelében.
